A nemzetközi kapcsolatrendszer elengedhetetlen egy hatékony és jól működő tudásmenedzsmenthez. Európán belül talán könnyebbnek tűnhet egy országváltás, de ha a kulturális közeg, a tanulás, az oktatás és a hétköznapi élet nagyon eltérő – mint például Magyarország és Olaszország között –, akkor abból fakadhatnak érdekes vagy akár mókás helyzetek is. Ugyanakkor kétségtelen, hogy megismerni egy másik kultúrát mégis olyan tapasztalatokat és erőt adhat személyesen bárkinek, amely sokkal ellenállóbbá és magabiztosabbá teheti a mindennapokban. Minden bizonnyal elősegíti a tudásépítést, tudásátadást és azt is, hogy az ilyeneken átesett emberek valahogy sokkal befogadóbban és segítőkészebben állnak másokhoz. Hogy mindez hogyan segíti elő a nemzetközi tudástranszfert – megtudjuk Pusztai Gabriellától, az egyik legolvasottabb magyar-olasz bloggertől.

Az iskola nem egy külön test, hanem egy élő organizmus része – Beszélgetés az olasz oktatásról Pusztai Gabriellával a Csomópont podcastban

Pusztai Gabriella 15 éve költözött ki Olaszországba, azóta a helyi közegben él, és bár tartja a kapcsolatot magyar barátaival, belevetette magát az olasz kultúrába, mindennapokba. S bár Európán belül az ember nem számít jelentős változásokra, Gabriella figyelmeztet, hogy hatalmas kulturális sokk lehet Olaszországba utazni, költözni.

Az egyik – az oktatás területén is kiemelkedő – izgalmas különbség például, hogy az országban nincsenek mindenre kiterjedő, egymással teljesen megegyező szabályok: az egyes régiókban, városokban, de akár egyes intézményekben is gyakran különböző folyamatokkal, szabályokkal, szokásokkal találkozhat az ember.

Nagyon érdekes az is, hogy a szóbeli kommunikáció sokkal fontosabb az ország lakói számára. Míg Magyarországon megszokhattuk, hogy idegenekkel különösen ritka a szóbeli interakció például egy hivatalos ügy elintézésében vagy akár egy ártatlan kapcsolatfelvételben, Olaszországban ez mindennapos és természetes. Így például, ha nyaralni megyünk Olaszországba, bátran vegyük fel a kapcsolatot a helyiekkel, minden bizonnyal segíteni fognak és minden bizonnyal hamarabb jutunk értékes és szükséges információkhoz, mint például a Google Maps-ről vagy egy weboldalról.

Utazási lehetőségek tanároknak Olaszországba – mintha egy másik világba csöppennénk!

A közel 60 millió főt számláló Olaszország a világ 7. legnagyobb gazdasága, egy rendkívül magasan iparosodott ország, amelynek bár fizikai távolsága Magyarországtól nem jelentős, mégis számtalan olyan kulturális különbség van a mindennapi életben és az oktatásban, amelyből érdemes tanulni. Mindez természetesen az olasz szakképzésben igen erősen tetten érhető.

Gabriella – az IAL Toscana nevű szervezeten keresztül – gyakran szervez az olasz oktatási-képzési rendszerbe mobilitásokat (Erasmus+ keretében finanszírozott diák és pedagógus tanulmányutak), ezek során mindig nagy figyelmet fordít arra, hogy a közösen megbeszélt célokon túl segítsen megmutatni a legérdekesebb különbségeket a magyar és olasz iskolarendszer között. Amennyiben igénylik, természetesen a mobilitás technikai lebonyolításában (szállás, utazás) is segítséget nyújt.

A legnagyobb meglepetés talán az szokott lenni a mobilitásban résztvevő magyar pedagógusoknak, hogy az olasz kollégáiknak nagyobb autonómiája van. Az ottani oktatási kultúra alapja az, hogy a tanárok maguk dönthetik el, hogyan tanítanak és ebbe még az intézményük igazgatója se szólhat bele – habár a munkaközösségeknek, diákoknak, szülőknek persze van erre ráhatásuk. Ennek természetesen előnyei és hátrányai is vannak, egy innovatív pedagógus nagyon könnyen térhet el a megszokott módszerektől és érhet el briliáns eredményeket a diákjaival, de egy régebbi pedagógiai elveket mereven követő pedagógust viszont nehezebb lehet változásra bírni.

Inkluzív oktatás Olaszországban

1977 fordulópontot jelentett az olasz iskolák történetében a befogadás (inklúzió) irányába: a fogyatékkal élő tanulók bekerülhetnek a normál osztályokba, a differenciált osztályok pedig megszűnnek, ami az integráció és a támogatás sajátos formáit biztosítja. Ez a rendelkezés gyökeresen megváltoztatta az olasz iskolákat és társadalmat.

Olaszország inklúziós stratégiájának egyik eleme, hogy nincsen középiskolai felvételi, hanem túljelentkezés esetén sorsolással választják ki, ki járhat az adott iskolába. Ennek óriási hatása van a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdésében. Az iskola szerepe általában is nagyon más az olasz társadalomban. Gabriella szerint míg a magyar iskolák leginkább a munkára készít fel, az olasz iskolarendszer „emberré akar nevelni”, hogy az ember felnőttként meg tudja találni, ki tudja alakítani hogyan szeretne élni.

Ez viszont nem csak szemléleti kérdés, az olasz iskolákban az inklúzió nagyon komoly támogatást kap állami oldalról. Minden iskolában vannak segítők, akik különböző súlyosságú betegségek, hátrányos helyzet esetén, heti több órában vagy akár a teljes iskolában töltött idő alatt foglalkoznak az integrációt igénylő diákokkal. Az integrált diákok, még ha nem is végzik el az iskolát, sokkal jobban szocializáltak a társadalomba és akár részképzettséget is szerezhetnek. Óriási előny természetesen az is, hogy az osztály többi része is sokat tanul az inklúzióról, az együtt töltött évekből. Ez az inklúziós szemlélet a munkaerőpiac törvényi szabályozásában is folytatódik, így az iskolai évek után a munkaerőpiacon is könnyebb elhelyezkedni.

Szintén az inkluziv szemléletet bizonyítja, hogy iskoláikban a hátrányos helyzetű diákoknak volt lehetősége személyesen bejárni a többi diák online követhette az órát a COVID-19 válság és a lezárások idején. (Erről például Toszkán régió döntött így, tehát ezt is régiónként határozták meg.) A hátrányos helyzetű diákokat támogató tutoroknak, segítőknek így volt lehetősége személyesen támogatni a diákokat a mindennapi tanulásban, iskolai feladatokban.

Az IAL Toscana szakképző iskolái, amelyeknél Gabriella is dolgozik, is egyik pillanatról másikra álltak át online oktatásra. Természetesen Olaszországban is sok esetben nem volt a diákoknak otthon digitális eszköze, internete. Az eszközhiányt pedig az iskola segített megoldani azoknak, akiknek internetre, vagy laptopra volt szükségük, hogy bekapcsolódjanak a tanulásba.

Hallgasd meg a podcastot Spotify-on vagy YouTube-on és iratkozz fel a friss tartalmakért!

A szolgáltató iskola – az iskolaépítészettől a tanárképzésig

Gabriella a beszélgetést megelőző napon egy projektnyitó ülésre érkezett, amelyben a Magyar Digitális Oktatásért Egyesület (MDOE) vezetésével a Learnitect Design Kft., az olasz IAL Toscana és a portugál Previform szakképzési intézmény működik együtt. A nemzetközi együttműködésben egy iskolai terekkel és az iskola szerepével foglalkozó projektet valósítanak meg.

A projekt átfogó célja a tanárok, az iskolavezetők és az iskolák támogatása a befogadó tanulási és közösségi terek kialakításában, a digitalizáció és a STEM-oktatás, valamint a befogadó oktatás és a közösségi tanulás megvalósításának elősegítése.

A projekt arra az alapvető problémafelvetésre épül, hogy a COVID-19 válság megváltoztatta az iskola mint intézmény, mint helyszín fogalmát. Fontos kérdéssé vált, hogy mit tekintünk egyáltalán iskolának napjainkban, és hogyan támogatják az iskolai terek az inkluzív oktatást, a 21. századi készségek fejlesztését, a digitalizációt, a STEM oktatást és a közösségi tudásmegosztást. Következésképpen az iskola (mint intézmény, épület, szellemiség) elengedhetetlen az európai oktatási célok eléréséhez. Ezért a projektben rendkívül fontosnak tartjuk az iskolák bevonását (előzetes tájékoztatás, figyelemfelkeltés, kérdőívek, interjúk, iskolalátogatások, podcastok és részvétel az építészeti modellek elkészítésében). A projekt elsődleges célcsoportjai tehát az iskolák, valamint az iskolavezetők és tanárok támogatása.

Az iskola sikerének kulcsa továbbra is a felkészült, hozzáértő és képzett tanár, valamint a tanárok együttműködése és az iskolai kultúra. Fontos kérdés, hogy a hagyományos iskola hogyan válik valódi tanulószervezetté a tanárok és a tanári közösségek támogatásával. A projekt elsődleges célcsoportja tehát a tanárok és tanári közösségek támogatása, hiszen végső soron ők azok, akik az osztálytermekben és a közösségi terekben kapcsolatba kerülnek a gyerekekkel, és a tanárok elsősorban a tanulási-tanítási folyamatok tervezésében, megvalósításában és értékelésében vesznek részt.

Emellett az iskolavezetők lehetőségei és kötelezettségei is folyamatosan változnak. A rájuk bízott kompetenciák és lehetőségek, valamint pénzügyi és szakmai eszközök és lehetőségek jelentősen eltérnek a különböző európai országokban. Ezért elsősorban a közös jellemzőkre és a jó gyakorlatokra összpontosítunk.

A tér és a tudástranszfer kérdéseit, megváltozott igényeit az iskolák lassan változó környezete nagyon nehezen tudja lekövetni. Gabriellának a mobilitásokban való részvétel a szükséges változtatások megtalálásához remek muníciót adott, hiszen a mobilitások során az embereknek a legnyitottabb, a változásra leginkább törekvő intézményekkel van lehetősége találkozni. Olaszországban a nagy iskolák a jellemzőek. A korábban említett iskolai autonómiának köszönhetően egy jó igazgatónak jelentős hatása van iskolájában innovatív oktatási terek kialakítására. Ezért Olaszországban nagyon sokféle iskolával találkozhatunk, ezekben megmutatkozik az igazgatók szemlélete, hitvallása.

Az iskola nem egy külön test, hanem „egy élő organizmus része” – állítja Gabi, aki szerint az egyik legfontosabb jellemzője most egy iskolának a környezetével való együttműködés, kapcsolat. Az együttműködés kultúrája több helyen is látható az olasz mindennapokban, legyen szó akár mezőgazdasági szakmai vagy civil szervezetekről.

Izgalmas az is, hogy Olaszországban nincs a magyar értelemben vett tanárképzés. Például építész diplomával oktathat valaki technikát meg matematikát. Tehát tulajdonképpen módszertani és neveléstudományi ismeretek nélkül is elkezdhet valaki tanítani, csak sok évvel később kell egy úgynevezett habilitációs képzést elvégeznie, ha szeretne a rendszeren belül előrelépni.

Az asztaltársaság tagjai:

Pusztai Gabriella

Eredetileg francia-portugál szakos tanár és nyelvész, az egyik legolvasottabb olasz-magyar blogger, vállalkozó, esküvőszervező és az IAL Toscana nevű felnőttképzési szervezet nemzetközi projektmenedzsere. Blogja, az Olaszországba jöttem nagyon népszerű Magyarországon.

2004-től a Munkaügyi Minisztérium egy háttérintézményében dolgozott, Magyarország csatlakozása utáni első munkaügyi témájú támogatott EU-s projektek koordinátoraként.  2008-ban költözött Olaszországba, Firenzébe, ahol azóta is (más tevékenységek mellett) szabadúszó projektmenedzserként dolgozik az IAL Toscana nevű regionális képzési intézménynek.

A projektjeik nagyon széles skálán mozognak, elsősorban képzésekről és kapcsolódó szolgáltatások, de mivel szakszervezeti tulajdonú a képzőintézet, több nemzetközi szakszervezeti projektet is végigvitt az elmúlt 15 évben. Tavaly így az egyik toszkán regionális szakszervezeti szövetség képviseletében módja volt egy, a szakképzésről folyó kétoldalú német-olasz érdekegyeztetési folyamatba is belelátni.

Az IAL Toscana képzési célcsoportjai szintén változatosak. A (tartósan) munkanélkülieknek nyújtott képzésektől a cégeknél dolgozó munkavállalók továbbképzésein át a korai iskolaelhagyók szakmai képzéséig terjednek.

Az elmúlt években megnőtt a szakmai továbbképzésre, tanulmányútra és Erasmus+ mobilitásokra érkező magyar iskolák száma is, nekik szervez programokat, hogy minél jobban megismerjék az olasz iskolarendszert és a toszkán szakképzést.

A tanítástól nem szakadt teljesen el, alkalmilag, adott projektekben az esélyegyenlőség témáját és francia nyelvet oktat, emellett nemrég kezdett el néhány jógaórát is adni, ugyanis 1999 óta aktívan jógázik.

Farkas Bertalan Péter, szerkesztő-műsorvezető

Farkas Bertalan PéterTudásmenedzser, tudásmenedzsment tanácsadó, tréner, projektmenedzser, de eredetileg földrajz-történelem szakos tanár. A mindennapi munkájában vezetői tanácsadók, coachok és nemzetközi szakértők globális tudásmenedzsmentjét látja el, vállalkozóként pedig a hazai és európai oktatási szcéna előmozdításán dolgozik. Földrajz-történelem szakos tanárként és geográfusként végzett az ELTE-n, majd néhány év tanítás után állami ügynökségeknél (Educatio, EMET, Tempus) helyezkedett el, a Tempus Közalapítvány Tudásmenedzsment csoportját közel 6 éven át vezette. A Learnitect Design Kft. ügyvezetőjeként a tudásmenedzsment és a tanulási terek tudástranszfert elősegítő tervezésével, továbbá online és offline tanulásszervezéssel, közösségi terek tervezésével és nemzetközi projektmenedzsmenttel foglalkozik.

A Csomópont podcast ötletét 2022-ben fogalmazta meg, amelyből végül 2023 őszén lett valóság.

A Csomópont podcast Magyarország első tudásmenedzsment podcastje, egy hely a tudásról és a tudásmenedzsmentről, ahol eredeti emberek, inspiráló gondolatok, lebilincselő közösségi és vállalati történetek, gondosan illesztett vonalak és egy csipet közgondolkodás találkoznak.

Hallgassátok és kövessétek, és ne felejtsetek el feliratkozni a YouTube és Spotify-csatornákra, illetve lájkolni a podcast Facebook oldalát!

A Csomópont podcast elérhetőségei:

Csomópont podcast borítókép

A cikket írta Györgyi-Ambró Kristóf.

A tartalom az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával.