Néhány bevezető gondolat

Az elmúlt években sok szó esett az iskolák digitalizációjáról, arról, hogy a tanulóknak lépést kell tartaniuk a technológiai fejlődéssel. Ennek érdekében jelentős forrásokat fordítottak az oktatás digitális átalakítására. Egyre több szakember hívja fel azonban a figyelmet egy másik, legalább ilyen fontos kérdésre is: hogyan tudjuk újra közelebb hozni a gyerekeket a természethez. Ez a téma nem új keletű, amit a róla szóló könyvek és tanulmányok növekvő száma is bizonyít.

Michela Schenetti, a Bolognai Egyetem pedagógia professzora szerint a szabadtéri tanulás lehetőséget ad az iskoláknak arra, hogy jobban igazodjanak a mai gyerekek és fiatalok fejlődési igényeihez. Azt is hangsúlyozza, hogy a tanárokra nehezedő nyomás – a sokszínű, különböző kultúrájú osztályok, a vezetőségi elvárások és a folyamatos teljesítményértékelés – gyakran elvonja a figyelmet a valódi nevelői feladatról: a gyerekek megértéséről és elfogadásáról.

A WHO legfrissebb adatai és nemzetközi kutatások is egyre törékenyebb gyermekkort rajzolnak fel: a túlsúly, az elhízás, a magányosság, a hangulati ingadozás és a természetben eltöltött idő hiánya mind súlyos problémává váltak. Ezzel párhuzamosan a 2018-as OECD PISA-felmérés is rámutatott, hogy a jelenlegi, hagyományos iskolarendszer nem képes elérni a kívánt eredményeket.

A gyerekek és serdülők jóllétének visszahelyezése az oktatáspolitika középpontjába tehát azt is jelenti, hogy újra kell gondolnunk az iskolai terek szerepét. Az iskola nem semleges helyszín: a térhasználat, a módszertan és mindenekelőtt a tanári attitűd egyaránt befolyásolja a tanulás sikerét. A szabadtéri tanulás újraértelmezi a tanári szerepet: a pedagógus ilyenkor kevésbé a „tudás átadója”, inkább a diákokkal közös felfedezés résztvevője lesz. A figyelem így nem a tananyagon, hanem az emberi kapcsolaton van.

És a gyerekek ebből profitálnak. Számos nemzetközi kutatás bizonyítja a természetben történő tanulás pozitív hatásait:

• Jobb tanulmányi eredmények: azok a diákok, akik részt vesznek szabadtéri órákon, általában jobban teljesítenek, mint akik kizárólag tantermi környezetben tanulnak. (Forrás: California Student Assessment Project Phase Two – SEER, Poway, CA)
• Fegyelmezettebb viselkedés: a természetben tanuló gyerekek kevesebbet zavarják társaikat, és jobban tudnak koncentrálni. (Barros, R.M. et al., 2009, Pediatrics, 123(2): 431–436)
• Fejlődő kommunikáció: a szabadtéri tevékenységek javítják a tanulók együttműködési és kommunikációs készségeit. (American Institutes for Research, 2005, Palo Alto, CA)
• Valós problémamegoldás: a természetes közegben való tanulás segíti a kreatív gondolkodást, a gyerekek könnyebben találnak megoldást a való élethez kötődő helyzetekre. (Burdette & Whitaker, 2005, JAMA)
• Koncentrációs képesség javulása: még a figyelemzavarral küzdő gyerekek is jobban tudnak összpontosítani, ha természetes környezetben tanulnak. (Faber Taylor & Kuo, 2008, Journal of Attention Disorders)

A tanulási környezet tehát nemcsak a tanulás hatékonyságát, hanem annak minőségét is alapvetően meghatározza. A klímaváltozás és az ökológiai válság árnyékában a környezeti nevelés ma már nem pusztán egy pedagógiai irányzat – hanem a jövő egyik kulcsa. A természetben való tanulás nemcsak a tudást, hanem a felelősséget és az empátiát is fejleszti – mindazt, amire a következő generációknak szükségük lesz ahhoz, hogy élhető világot teremtsenek maguknak és másoknak.

Néhány jó példa

A Learnitect – Innovatív tanulási tervezés és inkluzív tanulási terek találkozása nevű európai projektben három ország partnerei különböző típusú iskolákat látogattak meg. Ezeknek a különböző típusú és szintű iskoláknak közös jellemzője volt, hogy rendelkeztek olyan kültéri terekkel, amelyek nemcsak a diákok szabadidős és pihenési célokra, hanem tanórákon és oktatásra is használhatók voltak.
Nézzünk meg néhány érdekes példát!

A Bassano del Grappa városában található Ludovico Einaudi Műszaki, Gazdasági és Technológiai Intézet a zöldterületekre helyezte a hangsúlyt, még az iskola belsejében is. Az iskola különböző területeit „zöldítették”, bevonva a diákokat a munkába és a karbantartásba. Ezen felül lehetővé tették, hogy a tanárok és a diákok döntése alapján az órákat a szabadban tartsák.

Kis vagy nagy lépések, amelyek az iskolát és közösségét a környezeti nevelés útjára terelik, amely alapvető eszköz a polgárok és a közösségek tudatosságának növelésében, hogy nagyobb felelősséget vállaljanak és figyelmet fordítsanak a környezeti kérdésekre és a terület jó kormányzására.
A fenntartható fejlődés oktatása nem csak a környezetet érinti, hanem a gazdaságot (fogyasztás, szegénység, az északi és déli félteke) és a társadalmat (jogok, béke, egészség, kulturális sokszínűség) is. Ez egy egész életen át tartó folyamat, holisztikus megközelítéssel, amely nem korlátozódik a „formális” tanulásra, hanem kiterjed a nem formális és informális tanulásra is. A fenntartható fejlődés oktatása az élet minden területét érinti, valamint a méltányosság és mások, a jövő generációk, a sokszínűség, a környezet és a Föld erőforrásai iránti tisztelet közös értékeit.

***

Az utóbbi években Olaszországban az iskolaépítészet az iskoláknak a jelenlegi társadalomban betöltött szerepéről szóló általánosabb elmélkedés középpontjába került. Éppen ezért az IAL Toscana a LEARNITECT – Meeting of Innovative Learning Design and Inclusive Learning Spaces elnevezésű európai projekt többi partnerével együtt azon dolgozik, hogy feltérképezze és összegyűjtse az iskolaépítés és -berendezés jó gyakorlatait.

Eredeti cikk szerzője: Claudia Fabbrini, Alice Lepore, Gabriella Pusztai, IAL Toscana, Olaszország
Fordította és adaptálta: Farkas Bertalan Péter, Learnitect Design Kft., Magyarország