Ahogy a legfejlettebb iskolarendszerrel bíró országokban, úgy Olaszországban is az elmúlt években a tanulási környezetek átalakulása zajlott, új pedagógiai-didaktikai horizontokat keresve. Az új környezetek célja, hogy túllépjenek a tudás átadására szorítkozó iskola elképzelésén, és egy ambiciózusabb célt tűzzön ki maga elé: a környezet közös megtervezését a diákok és a tanárok jólétének elősegítése, valamint a modern, kreatív, inkluzív és hatékony tanulás feltételeinek megteremtése érdekében.

Az oktatási terek innovációja túlmutat a klasszikusan berendezett osztálytermek puszta cseréjén. Olyan forradalomról van szó, amely átfogja a technológiát, a tervezést és a tanítási módszereket, egyetlen szinergiává egyesítve azokat. És az egész iskolaépületet érinti, beleértve a külső tereket, az előtereket és az összekötő területeket, egészen a környező területig, mint az oktatási ökoszisztéma szerves részét. Ezek az úttörő terek fizikai és szimbolikus helyek, amelyek az iskola (és a társadalom) egy másik elképzeléséről beszélnek, ahol alkalmazkodunk az ott élők igényeihez és vágyaihoz nap mint nap, megkönnyítve a társaink közötti együttműködést és elősegítve a személyre szabott tanulást. Ugyanakkor ezek a szépségre nevelnek, a kreativitás inkubátoraként működnek, és felhívják a figyelmet egy új társadalmi és környezeti tudatosság értékére.

A firenzei Marco Polo Gimnázium és a Bassano del Grappa-i Ludovico Einaudi Gimnázium az elmúlt években a megújulás sajátos útját járta be, amely a tanulási környezetből indult ki, majd az oktatási tevékenység minden aspektusában az egész iskolai közösséget érintette. Ezt a folyamatot és annak eredményeit Laura Biancato (ITE L.Enaudi) és Ludovico Arte (ITT Marco Polo) iskolavezetők mutatták be 2023. március 23-án az Erickson és a firenzei ITT Marco Polo által szervezett „Az iskola megváltoztatása a környezetből kiindulva” című workshopon. Amint Erickson hangsúlyozta, Olaszország területén számos innovatív iskolaépület található, amelyeket meg kell ismertetni más iskolákkal, ezért itt az ideje, hogy elinduljon az „iskolaturizmus” útja, hogy megismerjük, megértsük ezeket a példákat, és képesek legyünk inspirációt meríteni belőlük.

MIÉRT

Tegyük fel magunknak a kérdést: miért akarom javítani az iskolákat? – Hogy boldog embereket lássunk, és mert a tanuláshoz és a munkához is jól kell éreznünk magunkat, ha rosszul érezzük magunkat, nehezen tudjuk folytatni a feladatainkat.

Gyakran az iskola elképzelése az, hogy a gyerekeknek szenvedniük kell, mert később az életben olyan nehézségeik lesznek, amelyekre fel kell őket készíteni. De vajon ez jó kiindulópont? Hol van ebben az egészben helye a kifejezésnek és a szabadságnak? Nem ez is az iskolaelhagyás egyik oka? Ha szép környezetet is tudunk teremteni, miért maradjunk a régi, elavult környezetnél?

A kiindulópont tehát az, hogy megegyezzünk abban, milyen típusú iskolákat szeretnénk létrehozni. Az iskolákról is lehetnek különböző elképzelések, a lényeg, hogy pontosan meghatározzuk az iskolai közösségnek megfelelő tipológiát közösségi tervezési módszerekkel, mert ebből a kiindulópontból jutunk el a terek és a bútorok konkrét változtatásaihoz. Az ötletek másolása és adaptációja fontos, de mindig kontextusba kell helyezni azokat a saját környezetünkhöz, az iskola saját közösségéhez.

HOGYAN

A workshopon elhangzott, hogy az iskolára vonatkozó reflexiók megosztásához minden esetben ragaszkodni kell, olyan munkacsoportokkal, amelyekben nemcsak diákok és iskolai alkalmazottak, hanem szülők és különböző szakemberek is részt vesznek. 

Amikor a megújulásról beszélünk, gyakran a technológiai újítások hajszolására gondolunk, és ez a hajsza minden bizonnyal elégtelenségérzetet kelthet bennünk, mert az újítások túl gyorsak, nincs időnk az interaktív táblára, már a táblagépeknél és a Google osztályteremnél tartunk. Tehát ha ezeket a tárgyakat (még ha nagyon innovatívak is) nem helyezzük világos kontextusba és az iskoláról alkotott pontos elképzelésbe, akkor kárba vesznek, ahogyan kárba vész a rá fordított beruházás, továbbképzés és idő is. Ezért el kell gondolkodnunk azon, hogy tágítsuk a horizontot, és az iskolánkon belül lévő emberekkel együttműködve gondolkodjunk az innovációkról. Csak így tudunk szinergikusan építkezni – szögezték le a workshopot vezető iskolaigazgatók.

Kiindulópontként a jólét térképét javasolják, amely négy témakörre oszlik:

• Megosztás
• Vendégszeretet
• Támogatás
• Környezet

Emellett a jóllét fogalmának az iskola céljaként (hatóköreként) való meghatározása még mindig gyakran forradalmi. A workshopot vezető iskolaigazgatók mégis ezt javasolják, mert a rendszeren belül tartózkodó emberek jólétének követése önmagában is tanulást jelent, ami aztán pozitív fejleményeket generál bármely közösségben.

A fent említett megosztás azt jelenti, hogy mindenki részt vehet annak a környezetnek a kialakításában, amelyben dolgozik/tanul. Tanárok és diákok, akik elgondolkodhatnak és kifejezhetik magukat arról a környezetről, amelyben annyi időt töltenek. De nem csak a Marco Polo Gimnázium polgárait, hanem más, az iskolán „kívülálló” személyiségeket is bevontak, egyesítve a diákok és tanárok tudását külső szakemberek tudásával és tapasztalatával, köztük építészek, díszlettervezők, utcai művészek, pszichológusok bevonásával. A megosztás ötleteket, javaslatokat és összehasonlításokat generál. A tanulási környezet egy olyan átfogó koncepció, ahol mindenkit szívesen látnak, és mindenkit támogatnak, hogy ott lehessen. A holisztikus látásmód érdekében tanulási ökoszisztémáról és innovatív terekről beszélünk, mert ezekben rendszerszerűség van, azaz a terek és tevékenységek közötti integráció (tág értelemben értve, beleértve például a tanárképzést is).

A másik kulcsszó a rugalmasság, mert nem merev, hanem átalakítható tereket használunk. E terek használata új projekteket generálhat és a tanulást és a tanítást új perspektívába helyezheti. És végül a szépség is egy fontos pont, amely nem elvonja a figyelmet, hanem segít a kellemes és kényelmes érzésben, és az emberek jól érzik magukat.

Azért beszélünk ökoszisztémáról, mert a döntések rendszerszintűek, rámutatnak az iskola identitására és az összetartozás érzésére. Az összetartozás érzését erősítik az olyan tárgyak is, mint az iskola logójával ellátott pólók vagy más tárgyak. A látókör kiszélesítésével pedig egy iskola identitásának kiépítése segít vonzani a tanárokat és a diákokat, akik kifejezetten azért választják ezt az iskolát, mert ott belül hogyan dolgoznak, és hogyan érzik magukat.

Ezután túllépünk az osztálytermen (absztrakt és konkrét értelemben), felbontjuk az osztálytermet, amely már nem a tanulás kizárólagos környezete, mert a tanulási terek megsokszorozódnak, beleértve a tanárok nélküli környezeteket is, amelyek a tanulás tereivé válhatnak. 

Laura Biancato javasolja:

• A tantermek „klaszterét”.
• Llaboratóriumi, kísérletezési területet.
• Transzparens, nyílt folyosókat és közösségi tereket.
• Amelyet egy szabad terekből álló „csomópont” köt össze (mint a folyosók és más, ebbe az ökoszisztémába illesztett terek).
• Egy gazdag és sokszínűen használható könyvtár (a könyvek a különböző területeken szétszórva, nem pedig egy külön erre a célra kialakított helyiségben).
• Ezekben a környezetekben a digitális „normális”, nem hangsúlyozzuk az eszközök és a WiFi használatát, hanem mindenkit arra bátorítunk, hogy használja őket tanulási célokra.
• Sok zöld, növények, vagy például egy zöldfal, amely a jó közérzetet és a természetet biztosítja.
• Az iskola emellett a tanítási időn kívül is legyen nyitva, reggel 7.20-tól este 19.30-ig, ami további informális tanulási alkalmakat teremt.

És végül egy alapvető kérdés, amely gyakran felmerül, amikor a terek felújításáról beszélünk

Hogyan találjuk meg a pénzt erre? – Mindkét iskola a felújítási munkálatokat az iskolaként megillető forrásokból végezte el. A pénzköltés nehéz, mert ahhoz, hogy jól csináljuk, kell egy elképzelés az iskoláról. Ahhoz, hogy ez a kiinduló elképzelés meglegyen, meg kell teremteni azt a környezetet, amelyben minden résztvevő bátorítva érzi magát, és érdekli a részvétel és az önkifejezés. Onnan kiindulva tudjuk meghatározni a kívánt iskolát, és a forrásokat lépésről lépésre felhasználni a megvalósításhoz. A változás pedig kellemetlenségeken, válságos pillanatokon, vitákon és nézeteltéréseken keresztül jön. 

***

Az utóbbi években Olaszországban az iskolaépítészet az iskoláknak a jelenlegi társadalomban betöltött szerepéről szóló általánosabb elmélkedés középpontjába került. Éppen ezért az IAL Toscana a LEARNITECT – Meeting of Innovative Learning Design and Inclusive Learning Spaces elnevezésű európai projekt többi partnerével együtt azon dolgozik, hogy feltérképezze és összegyűjtse az iskolaépítés és -berendezés jó gyakorlatait.

Eredeti cikk szerzője: Claudia Fabbrini, Alice Lepore, Gabriella Pusztai, IAL Toscana, Olaszország
Fordította és adaptálta: Farkas Bertalan Péter, Learnitect Design Kft., Magyarország