A minket körülvevő tér tanít és nevel, sőt, sokszínű kikapcsolódási élményt is nyújthat. Az első évad adásaiból már tudjuk, hogy a térszervezés, a tanulási környezet erősen hat ránk és tanulásunkra. De mi szolgálja azt, hogy az iskola az eredményes, élményt adó tanulás és tudásmenedzsment színterévé váljon? A Csomópont második évadjának nyitányában Farkas Bertalan Péter a tanító terek erejéről, az általuk kiváltott érzelmekről és kötődésről beszélget Réti Mónika oktatáskutató és -fejlesztési szakértővel. Mónika apró részletekkel, saját történetekkel és trendekkel is megvilágítja ezt az összefüggésrendszert, és arról is őszintén beszél, hogy milyen pszichés kihívást jelent nyitni a tanító terek bevonására. Szavaiból sugárzik, hogy megéri: bár egyéb lehetőségei is adódtak, ettől a tanévtől hosszú idő után ismét egy iskolában vállalt szerepet.

🎙️ Hallgasd meg az adásokat a Csomópont podcast YouTube vagy Spotify csatornáin!

Út a tanító terekhez

Réti Mónika biológia-kémia szakos tanárként hamar komoly érdeklődést mutatott a fenntarthatóság iránt és korán felismerte, hogy a témában a környezeti vonatkozások mellett a társadalmi és a gazdasági szempontokra is érdemes tekintettel lenni. Bár kritikus az etológiával kapcsolatban, ebből a tudományból is nagyot merített, és már egyetemistaként is szívesen kutatott pedagógiai témákban.

Mintegy 15 évnyi tapasztalatot szerzett az Oktatáskutató és -Fejlesztő Intézet (OFI) tudományos munkatársaként. Ebben az időszakban volt meghatározó élménye az Environment and School Initiatives hálózat képzése, amin 17 ország különféle szakértőivel ötletelt együtt, akik az oktatástól az építészetig terjedő területeken kapcsolódnak a tanulási környezetek témájához. Utóbbi egyik fő eredménye egy sokoldalúan használható kézikönyv, a 2011-ben megjelent Kívül-belül jó iskola kötet, amelyhez szerkesztőként adta tudását.

A tanító tér koncepció és aktualitása

A kézikönyv vezérfonala a tanító tér fogalma. E koncepció alapállítása szerint a terek már azzal tanítanak, ahogyan kinéznek, vagyis a terek fenntartói – akár tudatosan, akár nem – már azzal üzennek, hogy milyen környezetet biztosítanak számunkra. Ezek az üzenetek nemcsak a diákok és a tantestület, hanem a technikai személyzet, például a portások, takarítónők vagy konyhai munkatársak hozzáállására is hatással lehetnek, akiknek kapcsolódása az intézményhez és a diákokhoz szintén jelentőséggel bír egy iskola életében.

Mónika hangsúlyozza, hogy a tanító tér szemléletének elterjesztése előtt fontos végiggondolni, hogy adott intézménynek vagy fenntartónak miért értékes ilyen szemmel tekintenie tereire. Erre a gondolkodásra néhány trenddel és példával hív meg minket:

• Az itthon még mindig alkalmazott poroszos tanítási módszerek szükségszerűen változnak, változni fognak és egyre több újdonság feszíti szét ezek kereteit.
• Egy modern irányzat, a szociokonstruktivizmus szerint attól vagyunk emberek, hogy folyamatos fejlődési igényünk van, aminek feltétele a kapcsolódás másokkal.
• Egy 2022-es new yorki ENSZ-csúcson az oktatás átalakítása volt a téma. A találkozón a 21. századi hasznos állampolgár ismérveit keresték, ennek szellemében gondolkodtak az oktatás képzési és nevelési szerepéről. Mónika fontosnak tartja bevonni a boldogságot és a mentális egészséget is ebbe a jövőképbe, amire Dél-Korea példájával hívja fel a figyelmet – az országra, amely élen jár a PISA-tesztekben, de a kiégésben és az öngyilkossági statisztikákban is.
• Egy kanadai longitudinális kutatás hatására Mónika szerint egyenesen hiba a felfedező tanulástól (inquiry-based learning) eltérő utat választani. A kutatás pozitív kapcsolatot mutat előbbi szemlélet, valamint a diákok életének harmóniája és krízishelyzetekben alkalmazott megküzdési stratégiái között.

Összemérés helyett erősebb kötődést!

A Kívül-belül jó iskola kötetben leírt tanulási környezet modell kilenc minőségi ismérvet határoz meg. Mónika nem látja szükségesnek az iskolák összemérését még országon belül sem, helyette a továbbiakban dőlttel szedett kilenc minőségi ismérv szerint értékelné az intézményeket a helyi – főleg társadalmi, közösségi – kontextusban értelmezve. A mérés funkciója tehát összehasonlítás helyett az intézményi reflexió megalapozása.

A koncepció megvalósítási lehetőségei egyaránt keresendők az apró, fizikai részletekben és az átfogó működési elvek, szabályok között is. A fizikai jóllétet szolgáló terek kialakítása során figyelemre érdemes szempont a padok mozgathatósága, állíthatósága, sőt, akár rajzolhatósága is. Az egyénre szabható paramétereken túl számítanak olyan kozmetikai tényezők is, mint a színhasználat, a fénymennyiség és a korosztályonként változó mértékben optimális teremmagasság – utóbbi kapcsán elhangzik, hogy például egy háló segítségével hogyan tágítható és szűkíthető a tér átépítés nélkül is. A magasság kialakításakor fontos, hogy a pedagógus akadálytalanul és biztonságosan közlekedhessen, miközben a diákok számukra is komfortosan nagy, még nem nyomasztó méretű térben tanulhatnak.

Mónika különösen részletesen ecseteli az olvashatóságot. Ahogy a bonyolultabb idegrendszerű állatokban, úgy bennünk, emberekben is kialakul valamilyen mentális térkép a lakhelyünkről, ahol ezáltal képesek vagyunk tájékozódni. Egy településen mindenkinek a számára legfontosabb helyek a fő tájékozódási pontjai, ráadásul különbözőképpen is határozzák meg azokat – ki utcákat, ki látványosságokat nevez meg, megint mások adott pontoktól induló útvonalak leírásával igazítanak útba. Ugyanezen elv szerint gyakran érdemes például betűkkel és egyúttal színekkel jelölni épületszárnyakat, az ezekhez vezető utakat pedig a padlón színes vonalakkal jelölni. Akárhogy fokozzuk az olvashatóságot, azzal máris csökkentjük a tájékozódással járó stresszt és erősítjük a kötődést a térhez.

A kötetben külön nevesített minőségi ismérv az alkalmazkodóképesség. A tanulók és a tanárok fizikai paramétereihez és tanulási stílusához, valamint a helyi társadalom igényein túl még számos más meghatározó szempont felmerülhet, amire célszerű figyelemmel lenni a tanulási terek kialakítása során.

Hol tart Magyarország?

A hazai pedagógusok – kevés kivétellel – még nem rendelkeznek előképzettséggel a témában, ezzel együtt eddigi munkájuk során rengeteg gyakorlati tapasztalatot szerezhettek a tanítási terekről – kérdés, hogy ezek mennyire tudatosultak bennük. A Nemzeti Alaptanterv szóhasználat szintjén már átvette a tanulási környezet fogalmát, szemléletében azonban még nem jelenik meg.

A mintaként gyakran hivatkozott Finnországot Mónika is megemlíti: az északi országban kifejezetten tanulási környezetek kialakítására is képzik a tanárokat. A képzés az átadandó tudásból és annak jellegéből indul ki, a képzést elvégző tanárok ehhez igazodva dolgozzák ki módszertanukat és igazítják az infrastruktúrát.

A tudásátadási igények tisztázásán túl a tanárok részéről szükséges még önmaguk és a tanulók elhelyezése a tanulási környezetben. Mónika határozottan állítja, hogy ebbe sokan nem mernek belegondolni, mert kellemetlen felismerésekhez vezethet. Ugyanis az új, jobbnak bizonyuló módszerekre nehéz átállni, mert annak beismerését igényli, hogy eddig nem csináltunk valamit igazán jól. Ez a mentális folyamat különösen akkor nehéz, ha a korábbi gyakorlatunk sikeresnek számított szakmai köreinkben.

Tanácsok pedagógusoknak, intézményeknek

A magyar oktatásban gyakran sérül a kötetben minőségi érvként meghatározott azonosulás. Mónika megemlíti azt is, hogy a tanulással kapcsolatos példamutatással lenne érdemes elöl járni, így nemcsak a tanulóktól, hanem magunkkal szemben is elvárhatjuk a tanulást. A pedagógustársadalomnak tett értékajánlatának egyik legfontosabb pontja, hogy a tankönyvi keretekből kilépve sosem lesz ugyanaz leadni ugyanazt az anyagot, ez a változatosság pedig minden óráján flow élményt ad. Ha ilyen módon sikerül elérni, hogy a tanulók azonosuljanak iskolájukkal és tanulási környezetük egyéb tereivel, a pedagógus távollétében is nagy eséllyel fogják betartani az órai szabályokat és alkalmazni a tanultakat.

Mónika néhány kezdő lépést, ajánlást is megfogalmazott intézményvezetők és tanárok számára:

• Tematizáljuk a fenntarthatóságot, beszéljünk munkatársainkkal a környezet aspektusairól!
• Adjunk több pozitív visszajelzést a pedagógusoknak! Az év végi virágcsokrokon túl szükség van olyan visszacsatolásokra is, amelyekből tanulni is tudnak a kollégák.
• Lássunk más helyzeteket más intézményekben és szakmai körökben! Ismerjünk meg külsős – akár külföldi – gyakorlatokat, szerezzünk viszonyítási alapokat!
• Tapasztaljuk meg a közösségi tervezés módszerét! Egy spontán, kétórás délutáni értekezlet helyett módszertanilag megalapozott, szakértő által vezetett foglalkozás élménye ösztönözni fog az új szemlélet elsajátítására. Ebben akár a Learnitect Design Kft. vezetői is megoldásokat nyújthatnak! https://learnitectdesign.com/csomopont/
• Végül egy stratégiai irányelv, melyet már a folyamat kezdetétől fontos szem előtt tartani: Hozzuk összhangba kommunikációnkat, a rendszer rejtett üzeneteit és a fizikai környezetet!

Az asztaltársaság tagjai:

Réti Mónika

Biológia-kémia szakos tanár, pedagógiai szakértő, a Váci Szakképzési Centrum Boronkay György Műszaki Technikum és Gimnázium oktatója, számos pedagógiai tanulmány és több kötet szerzője.

Réti Mónika biológia-kémia szakos tanár, akit kiemelten érdekel a fenntarthatóságra nevelés és a műszaki-természettudományos területekkel kapcsolatos pályaorientáció, különösen a lányok és a nők tanulása. A nevelés-oktatás gyakorlatilag minden szegmensében dolgozott már. A formális oktatásban középiskolai tanárként és a tanárképzés, valamint a tanártovábbképzés területén, oktatáskutatóként, pedagógiai fejlesztőként és szakértőként, oktatáspolitikai tanácsadó és szakértői testületek tagjaként, a nemzetközi oktatásirányítás területén, a nem formális oktatásban pedig számos civil program kidolgozójaként, szervezőjeként, képzőjeként és környezeti nevelőként. Élvezi a tanítást. Anya. Hobbiként a művészeti és a természetélményeket keresi, az aktív kikapcsolódás híve.

Farkas Bertalan Péter, szerkesztő-műsorvezető

Tudásmenedzser, tudásmenedzsment tanácsadó, tréner, projektmenedzser, de eredetileg földrajz-történelem szakos tanár. A mindennapi munkájában szakmai igazgatóként dolgozik a régió egyik legnagyobb oktatástechnológiai vállalatánál, emellett az oktatási és digitális transzformáció tudásmenedzsmentjével foglalkozik, vállalkozóként pedig a tanulási környezetek és a tudástranszfer szerelmese. Földrajz-történelem szakos tanárként és geográfusként végzett az ELTE-n, majd néhány év tanítás után állami ügynökségeknél (Educatio, EMET, Tempus) helyezkedett el, a Tempus Közalapítvány Tudásmenedzsment csoportját közel 6 éven át vezette. A Learnitect Design Kft. ügyvezetőjeként a tudásmenedzsment és a tanulási környezetek tudástranszfert elősegítő tervezésével, továbbá online és offline tanulásszervezéssel, közösségi terek tervezésével és nemzetközi projektmenedzsmenttel foglalkozik.

A Csomópont podcast ötletét 2022-ben fogalmazta meg, amelyből végül 2023 őszén lett valóság.