A Csomópont podcast második évadának hatodik részében két építész segít összekötni az oktatást és az építészetet. Annus Marina és Vörös Gábor a CÉH ZRt. egyik nagy volumenű projektjének – a visszatérő olvasók és hallgatók számára ismerős Biatorbágyi Innovatív Technikum és Gimnázium – példáján keresztül mutatják meg, hogyan támogathatja az építészet a tanulást, a közösségépítést és az együttműködést. Sőt egy érdekes gondolatkísérletben az adás vendégei elképzelték, hogyan alakítanának át egy átlagos magyar köznevelési épületet, ha az ő gyermekeik tanulnának ott.

Építészek széles látókörrel

Annus Marina a BME Építészmérnöki Karán végzett, majd több évnyi nemzetközi szakmai tapasztalatot szerzett, többek között New Yorkban. 2004 óta a CÉH ZRt. építésze, ma a CÉH Mag építész iroda vezetője és a cég alelnöke. Hazatérte óta több nemzetközi iskolai projektben is kamatoztatta külföldön szerzett tapasztalatait. Vörös Gábor hat év ausztriai munka után, 2017-ben csatlakozott a CÉH építész csapatához. Szintén jelentős tapasztalattal bír oktatási épületek tervezése terén, például vezető tervezőként irányította a BOSCH Campus tervezésének egyes munkálatait. Mindketten kiemelten fontosnak tartják a komplex szakmai látásmódot, sok figyelmet fordítanak az ügyfél szakmai szempontjainak megismerésére – mindezt szemléletesen és átfogóan érzékeltették a Csomópont stúdiójában is.

„Ha ránézünk egy épületre, az állítson valamit!”

Marina hamar leszögezte, hogy a mindenkori megrendelőtől kapott program nem merülhet ki egy egyszerű helyiséglistában. A térkapcsolatok sokszor fontosabbak, mint a különálló helyiségek: nemcsak az számít, mi történik egy adott teremben, hanem az is, hogyan illeszkedik más terekhez, és milyen kapcsolatokat teremt az emberek között. A jó program tehát víziót és elveket is tartalmaz, ennek megfelelően a következő kérdésből indul ki: Milyen érzés fogja el az épület használóit, amikor belépnek? Racionálisabban fogalmazva, az épületnek azonnal állítania kell valamit a befogadó számára.

A tervezési folyamatban egyes alapelveik meglepőek lehetnek. Gábor hangsúlyozta, hogy az első időszakban tilos kézbe venni ceruzát, ehelyett az építész feladata egész nap gondolkodni: legyen jelen a helyszínen, értse meg a helyi kontextust és rengeteg vázlaton keresztül keresse a helyes megoldást, sőt a munkaórákon kívül érkező ötleteket is engedje és építse be!

Egyéni és csoportos tanulás a közös célokért

Marina és Gábor a tervek finomhangolása során külsős mintákból is sokat merítenek, amit erősen ösztönöz a szervezetük kultúrája. A tanulásra való nyitottság náluk alapérték, ennek jegyében soklépcsős kiválasztási folyamatban választják ki munkatársaikat, irodai műhelyfoglalkozásaikon rendszeresen elemzik a hazai és külföldi jó gyakorlatokat, valamint külföldi tanulmányutakon vesznek részt. Az északi (dán, finn és brit) példák hasonló mértékben inspirálják őket, mint a német és osztrák megoldások.

A szakmai és a nyelvi fejlődést is tudatosan támogatják, azonban ez is csapatszinten értékes: a projektek és az együttműködés mindig előbbre való, mint egy-egy munkatárs kiemelkedése. Emellett a rend és a rendszer fenntartása is kulcsfontosságú, hiszen ennek meglétekor – ahogy egy iskolai környezetben a tanulók, úgy a munkahelyen a kollégák is – a rendet tekintik mintának és jobb teljesítményt nyújtanak.
Gábor fő értékeikként a letisztultságot, az innovációt és a transzparenciát emelte ki. A CÉH-re ugyanakkor ő is elsősorban nagy családként tekint, valamint rengeteg tudás, tapasztalat és emberi kapcsolat közös helyére.

Innovatív elrendezés az erős iskolai kapcsolatokért

A második évad elején már részletesen bemutatott Biatorbágyi Innovatív Technikum és Gimnázium (BIT) megalkotása mindkét vendég számára különleges projekt saját életművén belül. Marina egyik kedvenc munkájaként említette, Gábor számára pedig egyenesen mérföldkő volt a pályáján. Utóbbi hangsúlyozta: nem az volt a cél, hogy látványos dizájnelemekkel nyerjenek díjakat, hanem az, hogy a megrendelő elégedett legyen, és az iskola valóban a tanulókat szolgálja.

Gábor szerint már a kezdetektől látszott, hogy egy Magyarországon páratlan intézmény megtervezésére kaptak megbízást. Az iskola vezetése alapelveket és annyi információt adott át, hogy az építészek bele tudják képzelni magukat a jövőbeli iskola világába, és ehhez illeszkedő koncepciót dolgozhassanak ki. Fontos megjegyezni, hogy a CÉH csapata az akkoriban alakuló tantestületet is lehetőség szerint bevonták a tervezésbe.

A tervezők a szokásos módon több koncepciót is készítettek, hogy a megbízó valódi választási lehetőséghez jusson. Tudatosan elhagyták a „folyosókra felfűzött tantermek” hagyományos logikáját, helyette az amerikai mintára kialakított klaszterrendszert választották. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a terek jobban illeszkedjenek a tanulók mindennapi igényeihez és az intézményben kitűzött projektpedagógiai célokhoz. A végleges tervben egy belső átrium köré szervezett fésűs rendszert alkottak meg, amelyben a sok természetes fény és a multifunkcionális berendezési lehetőségek játszanak kulcsszerepet. A körülbelül 75 négyzetméteres tantermek nem hosszúkás, hanem közel négyzet alaprajzúak, ami rugalmasabb térhasználatot tesz lehetővé. A nyugat-európai iskolák tapasztalatai sok inspirációt adtak, különösen a térkapcsolatok terén, amelyek figyelembevétele a hazai oktatási intézményekben újdonságnak számít.

A tanulás nem korlátozódik a tantermekre. A kertet kültéri oktatóhelyként is használhatják, a beszélgetősarkok a kötetlenebb tanulást és kapcsolatépítést szolgálják, míg a sportpályák a mozgásalapú közösségi élmények helyszínei. Így a teljes iskolaépület a tanulási folyamat aktív részét képezi.

Az iskola és az építészek együttműködése nem zárult le az épület átadásával. Az épületben töltött első tanévet követően egy retrospektív workshopon együtt értékelték a tervezés és a tanév releváns tapasztalatait, továbbá a CÉH építészei fenntarthatóság témájú előadást tartottak az iskolai témahéten.

A jövő magyar iskolája építész szemmel

Az adás végéhez közeledve érdekes beszélgetés alakult ki arról, hogy mit és hogyan lehetne kihozni a magyar köznevelési intézmények épületeiből. Gábor szerint mindenekelőtt új szabványok kellenek a ’80-as évek beliek helyett. A szabványok megalkotása során több rugalmasság szükséges a hatóságoktól is, miután például a tisztítható és nem éghető padlószőnyeg lefektetését nem engedték nekik. Hangsúlyozta: mivel még nem látjuk a jövő minden kihívását, rugalmasan átalakítható épületekre van szükség.

Mint Marina mondta, az állomány nagy része nehezen mozdítható épület beszűkült osztálytermekkel. Megújítása elsősorban állami és intézményi feladat, ugyanakkor már az elején párbeszédre van szükség minden érintett között, így az építész szakmát is célszerű bevonni a koncepcióalkotásba.

Az innovatív elképzelések kidolgozását egyebek mellett pályázati úton lehetne ösztönzni.

Amikor arra terelődött a társalgás, hogy milyen iskolát terveznének a gyerekeiknek, az építészek a BIT projektből ismerős elemeket emeltek ki. Nagy természetes megvilágítást, kellemes anyagokat, gyorsan elérhető zöld tereket és egyéb kellemes színeket igényelnének. A közösségi és az egyedüllétet támogató terek egyaránt fontosak, egyúttal ezekben a tanulók belső igényévé kell tenni a rendet annak megteremtésével és fenntartásával.

Üzenetek, kapcsolódási kör

A vendégek a pedagógus szakmának is hagytak néhány üzenetet. Talán a legfontosabb mind közül, hogy ne a gyerekkoruk iskolájából induljanak ki, hanem a jövő iskoláját építsék. Bátorítanak a nyitottságra a külsős – akár külföldi – gyakorlatok iránt, az együttműködésre és a szokásos kereteken kívüli gondolkodásra. Az intézményvezetőket pedig biztatják, hogy válasszanak olyan tervezőt, aki hozzájuk hasonlóan gondolkodik az iskoláról.
Marina és Gábor az adás idején is köznevelési-oktatási projekteken dolgozott: éppen óvodát és bölcsődét, illetve egyetemi K+F központot terveztek. Munkájukról és irodájukról további információ a CÉH ZRt. honlapján érhető el.

Az asztaltársaság tagjai:

Annus Marina, a CÉH ZRt. alelnöke és építész vezető tervezője

A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán végzett, mint német építész hallgató, végzésekor diplomadíjjal értékelte teljesítményét az egyetem. Az egyetem elvégzését követően Magyarországon telepedett le, két gyermek édesanyja. A diploma megszerzése után a Magyar Építőművészek Szövetségének kétéves mesteriskolájába nyert felvételt. A Budapesti Műszaki Egyetemen, mint külső oktató tanított az Urbanisztikai és Ipari Tanszéken, valamint tagja a BME angol nyelvű építészoktatás diplomavédési Bizottságnak. A Magyar Építész Kamara Külügyi Bizottságának több éven át tagja volt, jelenleg a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Magyar Építész Kamara tagja. Mérnöki képzettségét és szaktudását MBA posztgraduális képzéssel egészítette ki, a szakmai pályafutását segítő komplex látásmód érdekében. Nemzetközi szakmai gyakorlatra is szert tett: három évet töltött el családjával New Yorkban, ahol Robert A.M. Stern irodájában dolgozott építészként.

Hazatérte után nemzetközi iskolai projektekben kamatoztatta kint szerzett tapasztalatait. 2004 óta építész tervező a CÉH Zrt-ben, ahol jelenleg is a CÉH Mag építész iroda vezetője. Vezető tervezője volt több nagyobb volumenű, elsősorban idegen nyelven futó, kiemelt ipari projektnek, valamint lakó- és sport projekteknek is. A többségében nagy volumenű projekteken, melyeken dolgozott, mindig magas építészeti minőségben és nagyfokú igényességgel végezte munkáját. Munkái magyarországi szakmai kiállításokon és szakmai lapokban, fórumokon szerepeltek, több épülete pedig építőipari nívódíjat nyert el.

Feladatának elsősorban a fiatal generáció mindennemű szakmai támogatását, tapasztalatainak minél szélesebb körű átadását, valamint egy erős építész csapat és egy jó csapatszellem kialakítását tartja.

Vörös Gábor, a CÉH ZRt. építész vezető tervezője

Főiskolai, majd egyetemi építész diplomáját a győri Széchenyi István Egyetem Építész Karán szerezte. 2004 óta eleinte kisebb léptékű épületek építészeti tervezésében működött közre, majd hat év tervezői gyakorlatot szerzett Ausztriában, ahol egy bécsi építésziroda tagjaként elsősorban borászatok, közösségi- és villaépületek komplex tervezésében vett részt. 2017-ben csatlakozott a CÉH építész csapatához, ahol elsősorban ipari, oktatási és kutatás-fejlesztési épületek tervezésével foglalkozik. Építészként lehetősége nyílt a BOSCH számára készített kétszintes, üvegburkolatos, zöldtetős gyalogos híd építész tervezését vezetni.

Számomra nagyon fontos a koncepcionális- és a komplex építészeti szemlélet. Ez a hozzáállás szükséges ahhoz, hogy a tervezés tiszta és egyértelmű elvek mentén haladjon, ami kiterjed a szakági kollégák munkájára is. Ez a rendező elv a beépítési koncepciótól egészen a szerkezeti részletrajzokig keretezi az épületet.

Farkas Bertalan Péter, szerkesztő-műsorvezető

Tudásmenedzser, tudásmenedzsment tanácsadó, tréner, projektmenedzser, de eredetileg földrajz-történelem szakos tanár. A mindennapi munkájában szakmai igazgatóként dolgozik a régió egyik legnagyobb oktatástechnológiai vállalatánál, emellett az oktatási és digitális transzformáció tudásmenedzsmentjével foglalkozik, vállalkozóként pedig a tanulási környezetek és a tudástranszfer szerelmese. Földrajz-történelem szakos tanárként és geográfusként végzett az ELTE-n, majd néhány év tanítás után állami ügynökségeknél (Educatio, EMET, Tempus) helyezkedett el, a Tempus Közalapítvány Tudásmenedzsment csoportját közel 6 éven át vezette. A Learnitect Design Kft. ügyvezetőjeként a tudásmenedzsment és a tanulási környezetek tudástranszfert elősegítő tervezésével, továbbá online és offline tanulásszervezéssel, közösségi terek tervezésével és nemzetközi projektmenedzsmenttel foglalkozik.

A Csomópont podcast ötletét 2022-ben fogalmazta meg, amelyből végül 2023 őszén lett valóság.