Diagnózis kérdőívezéssel

Azért, hogy felfedezzük és jobban megértsük Európa innovatív iskolai tereit, egy többfázisú, vegyes módszertanra épülő megközelítést alkalmaztunk, amely magában foglalt egy nemzetközi kérdőíves kutatást is.

Az összes partner közös munkájával kidolgozott kérdőív több mint 300 pedagógus és iskolavezető véleményét gyűjtötte össze az iskolai terek használatáról, az inkluzivitásról, a digitális eszközökről és a közösségi tanulás jelenlétéről. Az adatgyűjtés 2023 novembere és 2024 februárja között zajlott Magyarországon, Olaszországban és Portugáliában, összesen 283 pedagógus és 26 intézményvezető részvételével.

A kérdőív önkéntes, anonim módon, online került kitöltésre, és 95 nyitott, illetve zárt kérdést tartalmazott. Ezek az adott iskola infrastruktúrájára, a pedagógusok iskolával kapcsolatos küldetés- és célfelfogására, a tanítási gyakorlatra, valamint az oktatók szokásaira, szándékaira és tapasztalataira vonatkoztak. Nyitott kérdések is szerepeltek a kívánt fejlesztésekről, amelyeket a válaszadók saját intézményük infrastruktúrájával kapcsolatban fogalmaztak meg. A kérdőív elsősorban a tanulásra fókuszált, ahogyan azt a 21. századi oktatásra vonatkozó szakpolitikai ajánlások megfogalmazták – nem pedig más funkciókra, mint például a biztonság, egészség, jóllét, olvashatóság, helyhez való kötődés vagy a lokális kontextus reprezentációja.

A kérdőív Manninen tanulási környezet-modelljén (2007) alapult, amely öt fő dimenziót tartalmaz:

• Didaktikai dimenzió – ez fogja össze a többit, keretet ad a kontextualizáláshoz és a tervezési döntésekhez.
• Fizikai dimenzió – biztosítja a testi jóllét és a motiváció alapvető feltételeit.
• Technikai dimenzió – a tanulást megfelelő technológiai eszközökkel támogatja (ez a fizikai dimenzióval együtt alkotja a klasszikus infrastruktúrát).
• Szociális dimenzió – jelentést, motivációt, közösségi részvételt és inklúziót biztosít.
• Lokális dimenzió – erősíti a helyhez való kötődést és a kapcsolatot a helyi közösséggel.

A kérdőív kérdései tehát nemcsak a fizikai és technikai, hanem a didaktikai, szociális és lokális aspektusokra is kitértek.

A felmérés olyan iskolákban zajlott, amelyekkel a projektpartnereknek korábban is volt tapasztalatuk infrastrukturális vagy innovációs együttműködésekben. Ezek az intézmények jellemzően élenjáró, innovatív gyakorlatokkal bíró iskolák voltak, amelyek már korábban is érdeklődtek az oktatás fejlesztése vagy a partnerség iránt. Ezért a minta nem tekinthető tudományos értelemben vett reprezentatív kutatásnak, inkább strukturált adatgyűjtésnek. Ugyanakkor az eredmények jól orientálták a projekt munkáját, és alapot biztosítanak a tanítási-tanulási módszerek és az iskolaépületek kapcsolatának további vizsgálatához. Fontos üzeneteket is hordoznak olyan pedagógusoktól, akik „hagyományos” iskolákban dolgoznak – állami intézményekben, ahol nem speciális vagy alternatív tantervek szerint folyik az oktatás.

Összesen 63 iskola vett részt a felmérésben, amely a pedagógusok hangját kívánta hallhatóvá tenni az iskolai gyakorlat és az infrastruktúra kapcsolatáról. A válaszadók különféle iskolatípusokat képviseltek: középiskolákat (ISCED 3), általános iskolai felső tagozatokat (ISCED 2), alsó tagozatokat (ISCED 1), valamint olyan vegyes iskolákat, amelyek 6-tól 18 éves korig látnak el diákokat.